Az élet forrása: a napfény

[Total: 0    Average: 0/5]

Az élet forrása: a napfény

Az utóbbi években rendszeresen olvasni az újságok hasábjain az UV-sugárzás egészségkárosító, öregedést okozó hatásairól. A figyelmeztetések egyáltalán nem indokolatlanok, ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk a napfény jótékony, éltető, egészségvédő tulajdonságairól sem. A kérdéshez akkor állunk hozzá helyesen, ha a napsugarak pozitív és negatív hatásainak pontos ismeretében, tudatosan alakítjuk ki napozási szokásainkat. A helyes mérték megtalálásához kíván segítséget nyújtani az a cikksorozat, amelynek első részét az alábbiakban közöljük.

Ahogyan a levegő és a víz, ugyanúgy a napsugárzás is létfontosságú feltétele nemcsak az egészségnek és a jó közérzetnek, ahogyan azt emlegetni szoktuk, hanem az emberi életnek is. Napfény nélkül az emberi élet ugyanúgy elpusztulna, ahogyan a növények és az állatok is. A túlzásba vitt vagy nem megfelelő napozási szokások azonban súlyos zavarokat okozhatnak az emberi bőr és közvetve az egész szervezet működésében, különösen bizonyos hajlamosító tényezők fennállása esetén. A helioterápiát, azaz a gyógyító hatású napfürdőzést a csontok egészségének megőrzésére már nagyon régóta alkalmazzák. A csontok egészséges szerkezetének kialakulásához és fenntartásához nélkülözhetetlen D-vitaminnak csak 10%-a származik az ételeinkből, a maradék 90%-ot a napfény hatására a bőrben végbemenő változások segítségével maga állítja elő a szervezet. Az élethez nélkülözhetetlen napfény káros és hasznos hatásaival kapcsolatban ezért ideje feltennünk néhány alapkérdést, amelyek a maguk komplexitásában világítanak rá a helyes napozási szokások kialakításához nélkülözhetetlen tudnivalókra.

A NAPOZÁS TÖRTÉNETE

A bőrszín kialakulásának eredete és a napozás természetes mechanizmusa

Valaha minden ember fekete bőrű volt
Etnikai hovatartozásától és mai külső megjelenésétől függetlenül az emberiség valamennyi csoportja az afrikai földrészről származik, és eredendően fekete bőrű volt. Az évezredek folyamán lezajló törzsi vándorlások folyamatában az egyes népcsoportok bőrszíne az élőhelyükön uralkodó klimatikus viszonyoknak megfelelően változott, így alakultak ki a különböző rasszok vagy emberfajták. Ha az egyenlítő vidékén honos szubtrópusi éghajlatról elindulnánk észak felé, azt tapasztalnánk, hogy az egyes populációk bőrszíne fokozatosan egyre világosabbá válik.

Miért vált világosabbá egyes népcsoportok bőre?

Az embernek normális életfunkciói megtartásához elengedhetetlenül szüksége van a napfényre. Ahogy az egyenlítőtől távolodva egyre gyengül a napsugárzás hatása, úgy válik a bőrszín is egyre világosabbá, éppen azért, hogy a kültakarón könnyebben és a szükséges mértékben hatolhassanak át a bőrt laposabb szögben érő napsugarak. A bőr színét biztosító melanin ugyanis természetes UV-szűrőként viselkedik: minél nagyobb mennyiségben van jelen a bőrben, annál intenzívebb védőhatást biztosít a szervezetnek a napfénnyel szemben. A fekete bőrben ez a szűrőhatás nagyon erőteljesen érvényesül, míg az egyenlítőtől távolabbi területeken élő populációk egyre világosabb bőre kevésbé akadályozza a napsugarak bőrbe jutását.

Miért barnulunk?

A bőr genetikailag meghatározott tónusával kitűnően szabályozta az élőhelynek megfelelő fotoadaptációt. A szervezetet érő napterhelés regulációja azonban nem kizárólag genetikai tényezők alapján működik. A bőr barnulásának mechanizmusával az egyedi élet során a szervezetnek lehetősége van arra, hogy a környezetből érkező, változó intenzitású UV-hatásokhoz mindig megfelelő mértékben tudjon alkalmazkodni. A szervezet a barnulás természetes és egészséges folyamatával képes gátat szabni az UV-sugarak szervezetbe jutásának. A melanin pigment mint természetes filter akadályozza meg azt is, hogy a napsugarak hatására túlzott mennyiségben termelődjön a szervezetben D-vitamin, ami éppen olyan káros lehet, mint a D-vitamin hiány. A túlságosan erős napexpozícióval szembeni védekezésről a szervezet a leégés mechanizmusával gondoskodik: a bőr fájdalmas sérülésével igyekszik megakadályozni a további napterhelést. A keletkezett eritéma és az UV-hatásra kialakult károk helyreállítására a szervezet saját öngyógyító képességét veti latba, ha azonban erre túlságosan gyakran van szükség, a bőr védekezőképessége kimerül, és olyan léziók keletkezhetnek a bőrön, amelyeknek helyreállítására a szervezet önmaga már nem képes.

A napozáshoz való viszonyunk változásai

Helioterápia
A napsugárzás egészség- és kedélyállapot-javító hatásait egészen a legutóbbi évtizedekig szívesen használták ki az emberek. A napsugárzásnak a közelmúltban fókuszba került, káros hatásai miatt azonban ma sokan vannak olyanok, akik kifejezetten kerülik a napsütést. A napfénytől való tartózkodás szervezetre gyakorolt káros hatásaira egyre több nemzetközi hírű tudományos szaktekintély is igyekszik felhívni figyelmet, emlékeztetve arra, hogy a napfényre nemcsak a D-vitamin szintézise miatt van szüksége az embernek, hanem azért is, mert a napsugárzás jótékony hatásai szerepet játszanak például a mell-, a petefészek-, a végbél-, a prosztata-, a here-, a nyelőcső- és a gyomorrák elleni küzdelemben, és sok más betegség, például a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatának csökkentésében is. Mindent összevetve a napfénynek több jótékony, mint káros hatása van a szervezetre. Számos fotobiológiai, helioterápiás és bőrgyógyászati tanulmány eredményei igazolják, hogy a napfény jótékony hatásai nélkülözhetetlenek az élő szervezetek, köztük az emberi szervezet kiegyensúlyozott működéséhez is.

Miért vált a napozás félelmek forrásává?

A napozás reális veszélyeit jóval meghaladó mértékű volt az a lobbitevékenység, amelynek hátterében egyes gyógyszercégek, illetve gyógyszercégek kozmetikai üzletágai álltak, amelyek napellenes kampányuknak köszönhetően óriási dollármilliárdokra tettek szert, míg a napozás előnyeit hangsúlyozó reklámok nem tudtak jelentős piacot teremteni. Michael F. Holick professzor, bőrgyógyász, fiziológus és biofizikus, a Bostoni Egyetem Egészségközpontjának munkatársa szerint annak a lobbitevékenységnek, amelyet az utóbbi 20 évben ezek az érdekcsoportok a napozás ellen kifejtettek, kézzel fogható egészségkárosító hatásai is lehetnek, mert az UV-sugaraktól való félelem miatt sokan vannak olyanok, akik kifejezett „napfóbiával” küzdenek, és a bőrnek a napsugarakkal való mindenfajta érintkezését veszélyesnek tartják.

A D-VITAMIN ÉS HATÁSAI AZ EMBERI SZERVEZETRE

Az emberi szervezet számára a legfontosabb D-vitamin- forrás mindig a napfény volt. A táplálkozással ennek a létfontosságú vitaminnak csak egy kisebb része tud bekerülni a szervezetbe. A D-vitamint a szervezet a napsugarak UV-fényének hatására szintetizálja, és mintegy tizenkét szervnek nyújt védelmet a rákos daganatok kialakulása ellen. Részt vesz továbbá a csontok stabil szerkezetének felépítésében és megtartásában, és bizonyos fokú védettséget nyújt egyes autoimmun betegségek, az asztma, a diabétesz, a magas vérnyomás, a depreszszió, a Parkinson-kór kialakulása ellen is. A D-vitamin kutatásával foglalkozó szakemberek világszerte igyekeznek felhívni a figyelmet a napozástól való tartózkodás káros egészségügyi következményeire. Kimutatták ugyanis, hogy az utóbbi két évtizedben jelentősen megváltoztak a napon tartózkodással kapcsolatos viselkedési szokások. Ezzel a megváltozott magatartással függ össze, hogy a napon tartózkodást teljesen elutasítók körében egyes esetekben súlyos D-vitaminhiányos állapotok alakultak ki. Neves D-vitamin szakértők és közismert bőrgyógyászok is amellett érvelnek, hogy a napi rendszerességű, rövid (15–20 perces) napon tartózkodást kellene népszerűsíteni a lakosság körében, amely nem jelentene semmiféle UV-veszélyt, ugyanakkor szinten tartaná a D-vitamin optimális szintjét a szervezetben. Az évszakok változása, a tengerszint feletti magasság, a napszak, a derült vagy felhős égbolt, a köd és az alkalmazott fényvédő termékekben található UV-fi lter függvényében a bőrbe jutó UV-sugárzás mennyisége és ezzel együtt a keletkező D-vitamin mennyisége is változik. Novembertől februárig a mérsékelt égövben, a mi éghajlatunkon nem éri annyi napsugárzás a bőrt, amennyi elegendő D-vitamin szintézisét tenné lehetővé a szervezetben. A magas fényvédő faktorú bőrvédő krémek pedig állandó alkalmazásuk esetén blokkolják az UV-sugarak bőrbe jutását, így a természetes D-vitamin szintézist is gátolják.

D-vitamin hiány Európa-szerte

Az európai lakosság felét, mintegy 225 millió embert érint ma kisebb-nagyobb mértékben a D-vitamin hiány. Világviszonylatban pedig több mint egymilliárd ember él D-vitamin hiányos állapotban, ami növeli a csonttö-rések kockázatát, egyes rákos megbetegedések és számos krónikus betegség előfordulásának rizikóját. Roger Bouillon, a Löweni Egyetemen dolgozó belga kutató, D-vitamin specialista a Glasgow-ban megrendezett Európai Endokrinológiai Kongresszuson tartott előadásában ismertette az utóbbi 20 évben végzett vizsgálatok eredményeit: „Az utóbbi évek vizsgálatai alapján bebizonyosodott az a gyanú, miszerint összefüggés van az enyhe fokú D-vitamin hiány és a tuberkolózis kialakulásának kockázata között. Egyes epidemiológiai kutatások eredményei pedig azt jelzik, hogy alacsony D-vitamin szint mellett nő a vastagbél, a mell, a prosztata rákos megbetegedésének, valamint az 1-es típusú diabétesz kialakulásának kockázata.” Éppen ezért ideje felhívni a lakosság figyelmét arra, mennyire fontos a szervezet számára a D-vitamin, amelynek nagyobbik része a napexpozíció hatására szintetizálódik a szervezetben.

2006 – a D-vitamin éve

„Napozás mértékkel”
A 2006-os esztendőt úgy tarthatnánk számon az egészségügy történetében, mint azt az évet, amelyben újra felfedezték a D-vitamint. Száz évvel ezelőtt az angolkór igen gyakori betegségnek számított, egészen addig, míg fel nem ismerték, hogy oka a D-vitamin hiány. A legkülönbözőbb médiumok és az egészségügyi szervezetek gyakran állítják, hogy D-vitamin hiány a mai, modern társadalomban csak egyes ritka esetekben, elvétve fordul elő a lakosság körében. Ezzel szemben a tények azt bizonyítják, hogy a D-vitamin hiány meglehetősen gyakori jelenség. A valósággal csak a legutóbbi időkben kezdtünk el szembenézni, többek között annak köszönhetően, hogy 2006-ban számos tanulmány és vizsgálati eredmény látott napvilágot, amelyek tudományosan igazolták, hogy:
• az egészségügyi szervezetek által minimális D-vitamin szükségletként megállapított értékek túl alacsonyak, és nem fedezik a felnőtt ember szervezetének valós igényeit,
• a modern társadalomban élő populációk jelentős részének vérében található D-vitamin szint még ezt a hivatalos minimumértéket sem éri el, köszönhetően azoknak az életmódbeli változásoknak, amelyek a legutóbbi néhány generáció életében lezajlottak,
• a D-vitamin szerepe a szervezet egyes folyamataiban – például a rákos megbetegedések prevenciójában – sokkal jelentősebb, mint azt korábban gondoltuk.
A D-vitamin szintézise a szervezetben 90%-ban a napsugárzás hatására megy végbe. Ennek ellenére a lakosság jelentős részét életmódjából és szokásaiból adódóan (irodai munka, öltözködés, fényvédő tartalmú kozmetikumok használata) nem éri elegendő természetes fény, az alkalmazott fényvédelem miatt pedig az UV-sugarak csak nagyon kis mértékben tudnak bejutni a bőrbe. A fényvédelem első számú támogatói, a bőrgyógyászok úgy ítélik meg, hogy a lakosság nagyobbik része túl kevés időt tölt természetes napfényben, ugyanakkor a napexpozíciók rendszertelenek, minden tudatosságot nélkülöznek, és főként a nyár egyes rövidebb periódusaira koncentrálódnak, nevezetesen a nyaralások idejére, amikor az UV-terhelésre felkészületlen bőr nem ritkán leég, és komoly károkat szenved a hirtelen nagy dózisú fényterhelés miatt. A D-vitamin évének mérlege szerint a napexpozícióra vonatkozó helyes szabályt a következőképpen fogalmazhatnánk meg: „Több napfényt, mértékletes napozással”. Gary G. Schwartz és Halcyon G. Skinner, az Észak-Karolinai Wake Forest Orvostudományi Egyetem neves rákkutató és epidemiológus szakorvosai 2006-ban egy figyelemreméltó tudományos összefoglalót készítettek, amelyben a természetes napfény, a napozás, a D-vitamin és a rákos daganatok kockázatának összefüggéseit tárgyalták. A következő eredményre jutottak: „A napexpozíció és az ezzel összefüggésben kialakuló magas D-vitamin szint pozitív hatást fejtett ki a rákos daganatok megelőzésére, illetve gyógyulására is. A 2006-ban végzett vizsgálatok eredményei egyértelműen azt igazolják, hogy a D-vitamin a rákos megbetegedések prevenciója, kezelése és a túlélés esélyei szempontjából is óriási jelentőséggel bír a rákbetegek számára.”

A „napvitamin”-nak is nevezett D-vitamin számos rosszindulatú betegség, többek között a mellrák ellen is védelmet nyújt

Az UV-sugarak a karcinogén elváltozások számos formájának kialakulását gátolják, és az elhalálozás kockázatát kimutathatóan csökkentik, például a mellrák esetében is. Az ezt az állítást igazoló tudományos eredmények egy óriási felmérés adataira támaszkodnak, amelynek keretében összesen 2 000 000, 1998 és 2003 között kialakult megbetegedést, valamint1993 és 2003 között bekövetkezett halálesetet vizsgáltak meg a New York-i egészségügyi hatóságok felkérésére. A kutatás eredményei alapján beigazolódtak bizonyos, előzetesen már meglévő, de kellően addig alá nem támasztott ismeretek, és ezek újabb elemekkel is bővültek. „Eredményeink bizonyítékul szolgálnak arra nézve, hogy a karcinogén elváltozások esetében kiemelkedő jelentőségű szerepet játszanak az UVB-sugarak mind a megelőzés, mind pedig a gyógyulási kilátások kedvező alakulása szempontjából” – állítja Francis P. Boscoes és Maria J. Schymura, a kutatási eredményekről beszámoló tanulmány két szerzője. Az UV-sugarak pozitív hatásúnak bizonyultak a rákos megbetegedések alábbi formáinak esetében:
• húgyhólyagrák,
• bélrák,
• Hodgkin-limfóma (a nyirokrendszer rosszindulatú daganatos burjánzása),
• mielóma (a csontvelő plazmasejtjeiből kiinduló rákos daganat),
• prosztatarák,
• végbélrák,
• gyomorrák,
• méhtestrák,
• a hüvely daganatos megbetegedései,
• mellrák,
• a vese daganatos megbetegedései,
• leukémia,
• non-Hodgkin limfóma (a nyirokszövet B-, vagy T-limfocitáiból kialakuló daganatos betegség),
• hasnyálmirigy rák.
A napozás a betegség kialakulására és lefolyására nézve negatív hatással van a következő karcinogén elváltozások esetében:
• a végbélnyílás rákos daganata,
• szájüregi rák,
• méhnyakrák,
• melanóma.
A londoni Imperial College kutatói által szintén 2006- ban végzett kutatások eredményei is azt igazolták, hogy a D3 vitaminnak jelentős rákmegelőző szerepe van, és kifejezett védelmet nyújt többféle típusú karcinogén elváltozással, így például a mellrákkal szemben. A kutatást végző orvosok 279 mellrákos beteg vérében vizsgálták a vitaminok arányát. A Carlo Palmieri vezetése alatt dolgozó orvoscsoport statisztikailag kimutatható, egyértelmű korrelációt talált a vérben található vitaminok koncentrációja és a rákos daganat stádiuma között. A 75, igen előrehaladott állapotban lévő mellrákkal küzdő beteg vérében talált D-vitamin szint jelentősen alacsonyabb volt, mint azé a 204 nőbetegé, akiknél első stádiumban lévő mellrákot diagnosztizáltak. A kutatók szerint a D-vitamin preventív hatása a mellrák esetében teljesen bizonyítottnak tekinthető. Bizonyítást nyert, hogy szoros összefüggés van a mellrákos megbetegedések aránya és a bőrt érő alacsony UV-sugárzás között, és ez azt igazolja, hogy az emberi szervezetnek nagyobb mennyiségben van szüksége a napfény hatására keletkező D-vitaminra. A mérsékelt éghajlati övben a téli időszakban a természetes napsugárzással a bőrbe jutó UV-fény menynyisége nem elegendő ahhoz, hogy hatására optimális mértékű lehessen a vérben a D-vitamin szint, ami pedig számos életfunkció szempontjából igen fontos volna. A San Diegói Egyetem két kutatócsoportja a D-vitaminnak a bélrák kialakulására vonatkozó preventív szerepét vizsgálta, és megállapították: „Kutatásaink során azt tapasztaltuk, hogy ha a vérben a D-vitamin szintjét 34 nanogramm/milliliterre emeltük, a felére csökkent a bélrákos megbetegedések aránya. (…) Ennek az eredménynek az eléréséhez megfelelő vitamintartalmú, kiegyensúlyozott étrendre, étrend-kiegészítők alkalmazására és optimálisan napi 10–15 percnyi napon tartózkodásra van szükség.” Egy másik vizsgálat komparatív eredményei a D-vitamin preventív és gyógyító hatását vizsgálta a rákos megbetegedések vonatkozásában. A vizsgálat bebizonyította, hogy a mell rákos elváltozásai azoknak a nőknek a körében fordultak elő a legkisebb arányban, akiknek vérében a legmagasabb D-vitamin (25-hydroxivitamin- D) szintet mértek.Az Amerikai Rákkutató Társaság (American Association for Cancer Research) 97., éves kongresszusán Washingtonban két kutatócsoport is beszámolt a D-vitamin mellrákkal szembeni védő-, megelőző hatásáról. A vizsgálatok kimutatták, hogy azoknál a nőknél, akik 10 és 29 éves koruk között gyakran tartózkodtak természetes napfényen, 40%-kal kisebb volt a mellrák előfordulásának gyakorisága. Ugyanebben az időben számos további, különböző módszerekkel dolgozó kutatások eredményei is napvilágot láttak, és mindegyik ugyanarra a következtetésre jutott, nevezetesen: az UV-fény hatására keletkező D3-vitamin védi a szervezetet többféle típusú karcinogén elváltozás kialakulásával szemben. A vizsgálatok elsősorban a D-vitaminnak a mellrák, a petefészekrák, a prosztatarák és a bélrák kialakulására vonatkozó hatásaira koncentráltak. A napsugarak védik és működésében támogatják a prosztatát. Ősztől tavaszig, amikor a napsugarak nem sütnek elég erősen, sok férfi szervezetében alakul ki időszakos D-vitamin hiány. A 25 (OH)D és a hormonként ható1,25(OH)D vitamin hiánya akár 70%-kal is menövelheti a prosztatarák kialakulásának kockázatát. A Havard Medical and Public Health School amerikai kutatói 14 916 férfi adatait követték nyomon 18 éven keresztül. A vizsgálatok eredményei egyértelműen megmutatták, hogy a D-vitamin hiányban szenvedő férfi ak – és különösképpen azok, akik veleszületett hajlammal is rendelkeznek – sokkal inkább ki vannak téve a rákos elváltozások kialakulásának, mint azok, akiknek vérében a D-vitamin szintje normális, vagy még jobb esetben optimális.

Meglepő felfedezés: a nap sugarai a bőrrák ellen is védenek

Érdekes módon a bőr a napfény által keletkezett károkat éppen a napfény által kiváltott regeneráló folyamatoknak köszönhetően képes helyreállítani. Az UV-terhelés nyomán szintetizálódott D-vitamin hatására ugyanis a bőrben található immunsejtek, az ún. T-sejtek vagy T-limfociták, a bőrnek azokban a régióiban koncentrálódnak, ahol támogatni kell a bőr saját helyreállító folyamatait. Ez a szenzációs felfedezés egy, a kaliforniai Stanford University két professzora, Eugene Butcher és Hekla Sigmundsdottir köré szerveződött nemzetközi kutatócsoport munkája nyomán vált ismertté, és elsőként a Nature Immunology internetes tudományos szaklap hasábjain került közlésre. A D3-vitamin termelése az UV-fény hatására adott válaszként indul meg a szervezetben. Az immunsejtek a D3-vitamint biológiailag aktív vitaminná alakítják át. A D3-vitamin hírvivő funkcióját betöltve a T-limfocitákat a bőr agressziót szenvedett zónái felé tereli, a vérben található fehérvérsejtek pedig még időben megsemmisítik a károsodott sejteket, azonnali választ adva a napsugarak roncsoló hatására, illetve a szabad gyökök támadására. Azt mondhatjuk tehát, hogy a D3-vitamin közreműködésének köszönhetően a T-sejtek azonnal hírt kapnak a bőrfelszínt ért napterhelésről, és így az erőteljes napsugárzás okozta károk keletkezésével szinte egy időben megkezdődhet a szervezetben a bőr regenerálása. A bőrben működő öngyógyító folyamat a napfény hatására indul be. Ha a bőrt nem éri napfény, stimuláció híján elveszíti azt a természetes önhelyreállító képességét, amely révén reagálni képes az őt ért támadásokra. „A megfelelő mértékű napterhelés az egészség megőrzése szempontjából jótékony hatású és fontos, mert aktiválja a bőr immuntevékenységét” – állítja Hekla Sigmundsdottir. Napfény hiányában a bőr egyszerűen védelem nélkül maradna a káros külső hatásokkal szemben. A Dallasi Egyetem dermatológusa, Clay Cockerell – ahogyan sok más tudós is – úgy vélekedik: „A legutóbbi idők kutatási eredményei alapján teljes biztonsággal állíthatjuk, hogy a T-limfociták a D-vitamin közvetítő funkciójának köszönhetően képesek arra, hogy a keletkezett károk kijavításával megakadályozzák a bőrrák kialakulását.” A bőrgyógyászok régóta tudják, hogy a napsugárzás és a hatására keletkező D3-vitamin pozitív módon befolyásolja számos bőrbetegség, így például a pikkelysömör tüneteinek alakulását is, és javulást idéz elő a bőrképben. A kutatók arra igyekeznek felhívni a figyelmet, hogy a túlzásba vitt napozás ugyanolyan veszélyes és káros az egészségre, mint a természetes fénytől való tartózkodás, a napexpozíciók tudatos kerülése. A helyes magatartás az lenne, ha sikerülne megtalálni az egyensúlyt a túl sok és a túl kevés között, és a megfelelő mértéket tudatosan megtartva, de rendszeresen tartózkodnánk napon egészségünk megőrzése érdekében.

A napfény és a légzés viszonya

A napsugárzás a légzést is kedvezően befolyásolja. A mérsékelt UV-fény hatására enyhülnek a légutak gyulladásos tünetei és az asztmás tünetek is. Prue Hart ausztrál kutató és kollégái egereken végzett kísérletekkel igazolták a napfénynek a légzésre gyakorolt pozitív hatásait. Asztmás, illetve hörgőgyulladásos tüneteket mutató egereket 15–30 percen keresztül UV-fénnyel sugároztak, majd olyan anyagok hatásának tették ki őket, amelyek allergiás asztmás reakciót váltanak ki. Azt tapasztalták, hogy az egerek UV-fény besugárzása után adott asztmás reakciói jelentősen enyhébbek voltak, mint azok, amelyekkel az állatok általában, fényexpozíció nélkül szoktak reagálni ugyanazokra az anyagokra. A tapasztalt jelenség oka, hogy a nap sugarai gyengítik a szervezet immunválaszát az allergiás reakciót kiváltó anyagokra. A kutatók további vizsgálatok során kívánják megismerni a napsugárzás és az immunválaszok közötti összefüggések részleteit. „A napsugárzás képes gyengíteni az immunrendszer bizonyos hatásokra adott válaszait. Ez a felismerés ösztönöz bennünket arra, hogy tovább vizsgáljuk a fény kiváltotta mechanizmusok természetét, és ennek eredményeképpen újabb módszereket dolgozzunk ki, amelyek a krónikus betegségek kezelésében alkalmazhatók” – nyilatkozta Prue Hart. Az asztma egyike a legnagyobb előfordulást mutató krónikus betegségeknek. Minden tízedik gyerek és minden huszadik felnőtt szenved a légutak krónikus gyulladásától, amelyet légzési nehézségek kísérhetnek.

A napsütés megy, a nátha jön…

A kutatók hosszú ideje törték a fejüket, vajon mivel magyarázható, hogy a megfázásos, vírusos felső légúti megbetegedések időszaka mindig az őszi-téli hónapokra esik. Egy angol és amerikai orvosokból álló kutatócsoport, amelynek tagjai között olyan neves szakértők vannak, mint Vieth, Holick, Garland, Grant és Giovanucci professzorok, úgy tűnik, megtalálta a választ a kérdésre. A téli időszakban gyakori vírusos megbetegedések oka minden bizonnyal a napsugárzás elégtelen voltával összefüggő D-vitamin hiány. Régóta gyanították már, hogy a napsütés hiányának köze lehet a télen tömeges méreteket öltő vírusos megbetegedésekhez. R. Edgar Hope-Simpson már 1981-ben azt állította, hogy a meghűléses, felső légúti vírusos megbetegedések kiváltó tényezője egy, az évszakhoz köthető jelenség, nevezetesen a napsugarak hiánya lehet. A korábbi kutatási eredmények Vieth professzor vizsgálatai nyomán váltak ismertté, amelyek azt igazolták, hogy a D-vitamin (nevezetesen a hormonként ható 1,25(OH)2D-vitamin) jelentős hatással van az immunrendszer működésére. A vitamin egyrészt segíti az antimikrobiotikus hatású peptidek termelődését, amelyek elpusztítják a vírusokat, másrészt pedig fontos szerepet játszik abban, hogy megbetegedés esetén a vírusokkal szembeni küzdelemben ne károsodjanak a tüdők, illetve a légutak. A mérsékelt éghajlati övben a téli hónapokban a napsütés hiánya és ezzel összefüggésben a bőrt érő elégtelen UV-sugárzás miatt a szervezetben folyamatosan csökken a D-vitamin termelés. A modern társadalmakban élők pedig életmódjukból és munkavégzésükből adódóan általában még azokban az évszakokban sem jutnak egyenletesen elegendő UV-hatáshoz, amikor erre a napsütéses órák száma és a napsütés intenzitása megfelelő lehetőséget nyújtana. Mindezen okok következtében a felső légúti megbetegedéseket okozó vírusok könnyebben áthatolhatnak a szervezet természetes védelmi rendszerén és tömeges járványokat idézhetnek elő a lakosság körében.

Megfelelő UV-sugárzás mellett a csonttörések 72%-a elkerülhető volna

A csontritkulás és a gyakori csonttörések előfordulásának aránya jelentősen csökkenne, ha a napfény hatására keletkező D-vitamin mennyisége a szervezetben
elegendő volna. Erre a megállapításra jutott az a vizsgálat, amelyet a bostoni kutatóintézet munkatársai végeztek egy 124, idős nőből álló vizsgálati csoporton.A vizsgálatban részt vevők egy részének 5 hónapon keresztül D-vitamint adtak 200 és 800 IE közötti, változó mennyiségben, másik részének pedig placebót. Azt tapasztalták, hogy a legmagasabb D-vitamin dózist kapók körében a csontproblémák aránya 72%-kal volt alacsonyabb, mint a placebót szedő nők esetében. A maximálisnál kisebb mennyiségű D-vitamint fogyasztók csontjának állapotára vonatkozóan nem készültek kiértékelések. A német orvosi szaklap, az Ärztezeitung hasábjain Dr. Elisabeth Rowe, a berlini bőrgyógyászati centrum szakorvosa következőképpen nyilatkozott: „Sajnálatos, hogy nem vizsgálják a napexpozíció csökkenésének hatását az egészségre. Tudjuk, hogy a szervezet saját maga minőségi D-vitamint képes előállítani a nap UV-sugarainak hatására. Ráadásul ez a vitamin teljesen ingyen áll a rendelkezésünkre, nem úgy, mint a vitamintabletták gyártóinak termékei.”

Kifizetődő megoldás az egészség javítására

Néhány ezernyi nemzetközi egység (IU) D-vitamin (D3-vitamin) elegendő lenne ahhoz, hogy 16–25 milliárd dollárral csökkenteni lehessen az Egyesült Államokban a rákos megbetegedések kezelésére fordított kiadások összegét. Erre az eredményre jutott a San Francisco-i Nutrition and Health Research Center jeles kutatókból álló nemzetközi kutatócsoportja. Ha a rákbetegségek gyógyítására költött összeg 5%-át arra fordítanák, hogy a lakosságot megfelelő mennyiségű D-vitaminnal lássák el (tabletták vagy étrend-kiegészítők formájában), vagy ha megfelelő felvilágosító kampányok keretében sikerülne beégetni a köztudatba, hogyan lehet a szervezetet egyenletesen és az egészségre teljesen ártalmatlan módon hozzájuttatni a szükséges mennyiségű D-vitaminhoz a rendszeres, rövid ideig tartó napozás, illetve UV-besugárzás által, akkor a mesterségesen a szervezetbe juttatott, vagy a természetes módon keletkező D-vitamin pozitív élettani hatásainak köszönhetően jelentősen csökkenthető lenne a rákos megbetegedések száma, és milliárdokat takaríthatna meg, fordíthatna más célokra az egészségügyi költségvetés. Hogyan állítja elő a szervezet a D-vitamint? A napsugárzás minden időkben az első számú D-vitamin forrása volt az emberi szervezetnek. A táplálkozással bevitt D-vitamin mennyiség csak töredékét fedezte a szükségleteknek. A bőrben a D3-vitamin UV-fény hatására a szervezetben természetesen jelen lévő koleszterinből (az ún. 7-dehidro-koleszterinből) keletkezik. A fény hatására szintetizálódó D-vitamin mennyiségét azonban számos tényező befolyásolja: a nap évszakonként és szélességi körönként változó fényereje, a felhőzet, a légszennyezettség, a ruházkodás, és persze nem utolsó sorban a bőr vastagsága és természetes pigmentáltsága. Napozás hatására elméletileg soha nem képződhet a szervezetben az optimálisnál több D-vitamin, mert a feleslegben termelődött D-vitamin éppen a bőrt érő fény hatására lebomlik. A D-vitamin túladagolása azonban toxikus folyamatokat indít el a szervezetben, ezért tisztában kell lenni azzal is, milyen értékek mellett beszélhetünk a szervezetben optimális D-vitamin szintről. A szervezet számára még jól tolerálható, maximális D-vitamin mennyiséget az Egyesült Államok Tudományos Akadémiája napi 50 μg-ban (2000 UI nemzetközi egységben) állapította meg. Ezzel együtt számos D-vitamin specialista azt állítja, hogy egy napi 100 μg-nyi (4000 UI) mennyiség még mindig nem jelent különösebb veszélyt egy felnőtt szervezet számára. A torontói Mount Sinai kórház kutatóorvosa, Dr. Reinhold Vieth egy 2009. augusztus 26-án megjelent cikkében kritika alá veszi és félrevezetőnek ítéli azt a matematikai számítási metódust, amelyre a korábbi kutatások támaszkodtak az ajánlott D-vitamin bevitel kiszámítását célzó vizsgálatok során, és azt állítja, hogy az alkalmazott módszerrel megállapított, ajánlott D-vitamin mennyiségek jóval alatta maradnak a szervezet tényleges szükségleteinek. Ennek alátámasztására három olyan vizsgálat eredményeire hivatkozik (ezek közül kettőt az ő neve fémjelez), amelyek azokat az öszszefüggéseket vizsgálták, amelyek a kutatásban részt vevő vizsgálati alanyoknak kiegészítésül adott D-vitaminkészítmények mennyisége és a vérükben mérhető D-vitamin szint között mutatkoztak. A felmérések eredményei szerint a vizsgált személyek vérében mért D-vitamin koncentráció akkor sem emelkedett 32 ng/ ml-nél (az optimálisnál) magasabb értékre, ha a napi D-vitamin bevitel 4000 UI (100 μg) volt, ami a négyszerese a ma általában javasolt napi mennyiségnek. Ha pedig a vérben mérhető optimális D-vitamin szint eléréséhez a javasolt napi bevitel négyszeresének megfelelő D-vitamin elfogyasztására van szükség, az azt jelenti, hogy a napi bevitelre tradicionálisan javasolt értékeket alábecsülték, és ezek jóval alatta maradnak a szervezet tényleges szükségleteinek. A túladagolás kockázatát rejti viszont magában a különböző vitamin- és ásványianyag-készítmények orvosi felügyelet nélküli szedése, ami az utóbbi évtizedekben széles körben terjedt el a lakosság körében. Tekintettel arra, hogy a D-vitamin zsírban oldódó vitamin, és a napi folyadékbevitellel nem ürül ki a szervezetből, túladagolása könnyen előfordulhat, különösen a különböző multivitamin- készítmények ellenőrizetlen szedésével. A D-vitamin túladagolásának pedig súlyos következményei lehetnek:
• a lágy szövetek elmeszesedése, vesekőképződés, maradandó vesekárosodás, az erek és a szív lágy szöveteinek megkeményedése,
• fáradtság,
• az étvágy csökkenése,
• hányinger, émelygés,
• erős szomjúságérzet,
• testsúlycsökkenés,
• depresszió.
Túladagoláshoz vezet csecsemőknél a napi 0,5 mg-nál nagyobb mennyiségű D-vitamin bevitel, felnőtteknél a napi 1 mg-ot tartósan meghaladó D-vitamin bevitel. A súlyos D-vitamin túladagolás következményeként szélsőséges esetben

Kelemen Gréta
About Kelemen Gréta 164 Articles
"Kevesen ismerik az igazi Kelemen Gréta-t, de a legfontosabb két dolog, amit tudni kell, hogy az optimista és precíz, természetesen barátságos, szemlélődő és racionális, de kisebb dózisokban, és gyakran elkényeztetik a nem érzéketlen szokások is. Az optimizmusa azonban, amiért gyakran imádják. A barátok gyakran számítanak róla és romantikus természetükre a szükség idején. Persze senki sem tökéletes, és Bogdánnak számos hibája van. A tisztesség és az instabilitás hajlamos az úton járni, bár inkább személyes szinten, mint mások számára. Szerencsére a pontossága általában ott van, hogy enyhítse a fújásokat."

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*